Oldalak

2015. április 29.

Egyszer végetér... Cassy elment ez már én vagyok

Őszintén szólva sok-sok ideje tépelődöm ezen az egészen, ám konkrétan ez év januárjában fogalmazódott meg bennem, hogy ez így nem mehet tovább. Nem igazán tudtam, hogy mi csak abban voltam biztos, hogy az a felállás, ami akkor volt egyáltalán nem tetszik. Rengeteg minden változott körülöttem  - és bennem is - az utóbbi öt-hat hónapban. Olyan feladatokat, kihívásokat kaptam, amelyek hatására átértékelődtek bennem a dolgok, és tudtam nem akarok már csak egy "szolgáltató" lenni.

Miért most? Miért így?
Határozottan, csak előre
...........................................................
Nyugodtan feltehetitek ezt a kérdést, és jogotok is van hozzá. Hetekkel ezelőtt még arról írtam, hogy időt kérek, hogy átgondolhassam a dolgokat. Most pedig arról írok, hogy kilépek és abbahagyom ezt az egészet. Mi változott? Talán kinyitottam a szemem. Nem vagyok már tizenéves, rengeteg minden nem érdekel, amely a design blogokat - a DBLBC-t - látogatókat érdekli, foglalkoztatja. Nem tudok fanatikus rajongást mutatni olyanok iránt, akik akár a kisöcséim is lehetnének. Nem is igazán értem ezt, nem is érdekel. Ez már nem az a téma, amely engem foglalkoztat. 
Nem érdekelnek a fanfictionok - persze van kivétel, de ez most egy általános kijelentés - nem tudok arra órákat fordítani, hogy kezdő, rajongó tinédzserek hibával hemzsegő fejezeteit olvassam, és azt keressem mit tudnék benne értékelni. Persze nagyon szerettem, és most is nagyon szeretek segíteni nektek, tanácsot adni. Ám ez átcsapott egyfajta kötelességbe, elvárásba. Én ezt pedig már nem bírom. Nem akarok lelkiismeret furdalást érezni azért, mert saját magamat választom egy fennhéjázó segítségkérő helyett.
Azt szeretném, ha valaki megkérdezi mit csinálok a szabadidőmben, ne adjak rá kitérő választ, hanem büszkén mutassam meg neki, hogy nézd ez vagyok én, ezt szoktam csinálni. Itt pedig ez nem fog menni.

Cassy a múlté...
Ő is a részem, de már az egész a lényeg
...........................................................
Mikor regisztráltam erre az oldalra nem akartam, hogy kiderüljön mit is csinálok. Úgy éreztem elkéstem vele. Úgy gondoltam ennyi idősen nem kellene, hogy ilyenek foglalkoztassanak, mégis megnyugtatott. Ezért titkolóztam. Ám belefáradtam ebbe, nem akarom, hogy görcsbe szoruljon a gyomrom, mikor valaki megkérdezi: Te blogolsz? Ne, kezdjek el féktelen ámokfutásba, hogy minden nyomot eltüntessek, ami a valódi nevemhez köthető lenne. 
Persze most sem kiabálom fűnek-fának kicsoda, micsoda vagyok, de már nincs meg bennem ez a félsz, már leomlott ez a fal. Szeretném, ha azokat, amiket mondok, alkotok hozzám, valóban hozzám lehetne kötni.

Ezután hol leszek megtalálható?
Minden nap egy kis újdonság
...........................................................

Továbbra is jelen leszek a blogspoton, de nem fogok rendeléseket fogadni. Nem fogok érzelmi zsarolásnak bedőlni. Persze továbbra is szívesen segítek, válaszolok a kérdéseitekre, tanácsot adok, esetlegesen egy-két fejléc és design is becsúszhat, de csupán hobbiból, minden kötelezettség nélkül. 
Írom tovább a cikkeimet, véleményt mondok, megmutatom, ami érdekel. Betekintést láthattok a napjaimba, olvashatjátok a tesztjeimet.

Az alábbi blogon megtaláltok:
A piece of sunshine

 Minden, ami én vagyok, voltam és leszek.

Szeretném megköszönni Violetnek, hogy annak idején bevett a csapatba, a DBLBC-s lányoknak, hogy egy ilyen jó közösség lett. Köszönöm, hogy közreműködhettem abban, hogy ez a blog idáig jutott. Szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akinek csalódást okoztam, és hogy  csak így itt hagyom a csapatot. Ha Violetnek bármikor szüksége lenne segítségre bátran fordulhat hozzám, és remélem ezzel a döntésemmel nem változtattam azon a barátságon - amit remélem nevezhetek már így - ami kialakult.

További sok sikert a blognak, a szerkesztőknek és mindenkinek sok szépet és jót!
Nagy ölelés nektek! 
Cassy